A szilan, melynek a kémiai képlete SiH4, színtelen, lángoló gáz, amelyet gyakran használnak az elektronikai iparban, különösen haloványvezetékek és fényérzékeny sejtpeksek gyártásában. Egyszerű szilícium-hidrid, szerkezetileg analóg a metán (CH4)-hoz. A szilan nagyon reaktív, és spontán eltalálhatja az légkörben, ami veszélyes anyagot alkot, amelyet óvatosan kell kezelni.
A szilan gyártása általában a négyszórfasílicát (SiCl4) és a hidrogén gáz reakcióját tartalmazza emelt hőmérsékleten. Ez a folyamat szilant ad eredményül, valamint szenhidrogént (HCl) melléktermékként. A szilan termelni is lehet szilanok termodisszociációján keresztül vagy metális sílica reakciója során szenhidrogénnel.
Az elektronikai iparág mellett a szilan használatos szilan-kezelésű üvegszálak gyártásában, amelyek javítják a rèszek a szálakhoz való illeszkedését, így javítva a kompozitanyagok mechanikai tulajdonságait. Emellett alkalmaznak szilikonpolimeres anyagok szintézisében és csökkentő ügynöknek kémiai reakciókban.
A tűzalapi természete miatt a szilan inerts gáz feltételek között kell tárolni és szállítani az akadályozott égettetés elkerülése érdekében. Gyakran nyomású hengerekben szállítják, és szigorú biztonsági protokollok szerint kezelik a reaktivitásával kapcsolatos kockázatok csökkentése érdekében.
A szilan fontos tulajdonságai közé tartoznak:
Biztonsági intézkedések elengedhetetlenek a szilan használatakor, mivel a légkörrel való érintkezés spontán üzemelést okozhat, és a gáz bevonása káros lehet az emberi egészségre. Megfelelő ventiláció, személyes védőfelszerelés és katasztrófaesetleges reakciós terv döntő fontosságú azok számára, akik ezzel a reaktív gázzal dolgoznak.